Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Tata története

Az őskori és ókori alapítók
Tata ősidők óta lakott település, ezt az itt feltárt, ősemberre utaló régészeti leletek is bizonyítják. Az évezredek során a kedvező létfeltételek, a hévforrások mindig a környékre vonzották az embert. A tatai porhanyó-bányában körülbelül százezer éves, a Würm-eljegesedés korai szakaszából való származó telepet tártak fel. Az ősember itt is kiszáradt mésztufa-medencékbe telepedett be. A kova éskvarciteszközök mellett fontos emlék a mammutfog lemezből készült csurunga. A korábban karcolt amulettként leírt Nummulites váz autentikus volta kétséges, mivel nem az ásatás során került elő. A tatai ősembercsoport ideiglenes szállása lehetett a közeli Szelim-barlangTatabányán. Miután a rómaiak elfoglalták Pannóniát, a Duna mentén megépítették a limes egyik fontos katonai táborát, Brigetiot (Ószőny). A Tatához közeli tábort a Látó-hegy oldalán végigfutó római vízvezetéken, az úgynevezett Kismosó-forrásokból látták el ivóvízzel. A népvándorlás idejéből Tatán és környékén germán és avar leletek kerültek elő nagyobb számban.
A város a középkorban
Tata az Árpád-házi uralkodók idején királyi birtok volt. Az itt lévő bencés apátságról a 9. századból fennmaradt írásos emlékek tudósítanak, valamint az, hogy egy alkalommal I. (Nagy) Lajos királyunk Kálti Márk kíséretében meglátogatta a bencés kolostort. A település neve Tata alakban először 1221-ben fordult elő. A 13. századtól, egészen 1326-ig, a Csák család uradalmához tartozott. Az ő birtoklásuk idején kezdődött meg a várépítése is. Tata a Csák nemzetség uralma után Zsigmond királytól megkapta amezővárosi jogot.
1410 után a tatai vár Zsigmond kedves tartózkodási helye volt. Gyakran szállt meg itt, és1412-ben, a tatai várban fogadta Jagelló Ulászlót lengyel királyt, VIII. Erik dán királyt,Marchiai Jakab főinkvizitort. A történészek az ő uralkodása idejét nevezik Tata első fénykorának. A Zsigmond halála után trónra lépő Habsburg Albert 1439 októberében a Tatához közeli Neszmélyen meghalt. Felesége Erzsébet királyné, hogy a koronát születendő fia számára biztosítsa Kottaner Jánosné nevű udvarhölgyével, a visegrádi várból ellopatta. 1440. február 21-én Komáromban megszületett a fiú csecsemő, a későbbi V. László. Amikor a csecsemőt Komáromból Székesfehérvárra, a koronázásra vitték, 1440.május 14-én a főúri kíséret és a magyar Szent Korona a tatai várban töltötte az éjszakát. Majd húsz évvel később, 1459-ben olvashatjuk oklevélben a Tatával később teljesen összeépült Tóváros nevét: „Thata hungaricale et slavonicale”, majd 1489-ben „Tothwaros” alakban fordul elő a település pecsétjén a tót – „szlovák” népnév és a város főnév összetétele. A Tatát Tóvárostól elválasztó Öreg-tó hatására a Tótváros névalak 1755-től Tóvárosra módosul. A két település évszázadokon át egymás mellett, de külön közigazgatással élte életét. Zsigmond után Tata, a várral együtt a 15. század egyik leghatalmasabb családja a Rozgonyiak birtokába került. A Rozgonyi testvérek civakodása nem használt sem a várnak sem a két településnek.
 
A lassú pusztulást Mátyás király állította meg, amikor 1467-ben visszaváltotta avárat, így az ismét királyi birtokba került.Mátyás a várat a Bonfini által leírt késő gótikus stílusú rezidenciává alakíttatta át. 1472-tőlMátyás minden évben egy alkalommal tatán vadászott, s ide tért vissza a Habsburgokkalvívott háborúk fáradalmainak ki pihenésére is. Mátyás 1485-től gyakran utazott innenkocsiszekéren Bécsbe, mely a Tatával szomszédos Kocs község nevéből az itt készített gyors szekér elnevezésére került át az európai nyelvekben. A király anyja, Szilágyi Erzsébetis meglátogatta a Zsigmond király által alapított ferences kolostort. Mátyás halála után a várés a mezőváros rövid ideig fia, Corvin János tulajdona volt. 1494-től már II. Ulászló királybirtokaként említik a várat. Néhány vadászattól és fogadástól eltekintve II. Ulászló nem tartózkodott Tatán. Kivétel ez alól az 1510. évi országgyűlés, amit az országban dúlópestisjárvány miatt, a későbbi Tóváros főterén tartottak.
Tata az újkorban
A mohácsi csatavesztést követően az I. Ferdinánd pártján álló gróf Cseszneky Györgykénytelen volt átengedni a várat Szapolyai Jánosnak. A törökök 1543-ban foglalták el Tatavárát. A 145 éves török uralom idején kilencszer cserélt gazdát, és összesen tizenhat évig volt a vár török kézen. Buda visszafoglalása és a török kiűzése után Tata is gyorsan gyarapodott. A mezővárosban, 1695-ben már 223 család élt. A Rákóczi-szabadságharcidején, 1705-ben, a Bottyán János vezette dunántúli hadjárat során rövid időre a kurucokkezére került a vár.
A tatai uradalmat, tatát és a környező falvakat 1727-ben az Esterházyak ifjabb fraknói grófiágába tartozó Esterházy József vásárolta meg. A mezővárosba hívott építészek (Fellner Jakab, Éder József, Grossmann József, Schweiger Antal), mérnökök (Bhőm Ferenc,Mikoviny Sámuel) keze nyomán kialakult Tata, Tóváros és Váralja. Az első négy Esterházygróf életében, 1721-1811 között Tata nemcsak az uradalom igazgatási központja volt, hanemKomárom vármegye egyik legszebb, barokk stílusú épületekben gazdag mezővárosáváfejlődött, a mocsaras területeket le csapoltatták Mikoviny Sámuel tervei szerint. Esterházy József gróf 1733 februárjában kiáltványt adott ki azzal a céllal, hogy az általa küldött személyek a német tartományokból katolikus telepeseket toborozzanak. A német telepesek1733-1750 között érkeztek Tatára. A katolikus plébánián őrzött születési anyakönyvekből megállapítható, hogy ez alatt a húsz év alatt mintegy 50-60 család érkezett a városba. Leggyakrabban előforduló családnevek: From, Hőger, Engszt, Hermann, Sváb, Nikits, Tevesz, Giber, Ertl, Hotzer, Henzer, Suszter, Starus. A katolikus német telepesek a magyarprotestáns jobbágyok által lakott Kertalján kívül, a Kocs község felé eső területen kaptak házhelyet az Esterházy uradalomtól. Ettől kezdődően napjainkig megőrizte ez a rész az Újtelep, a német Neu-Stift szóból magyarosított Nájstik elnevezést. Tata szélén, a Neu-Stift-ben 1736-tól állandó iskola működött külön német mesterrel. Ezen iskola megszűnéséről1830-ban értesülünk, amikor a település lakói kérték az egyházi és a városi hatóságokat, hogy egy tanító legalább Szent Mihálytól Szent Györgyig az Újtelepen tanítson. Az oktatás ilyen formában engedélyezték. A tanítást évenként más-más háznál tartották, majd 1835-ben a téli iskola is megszűnt.1743-ban érkeztek Tóvárosra a Kapucinosok, 1765-ben Tatára aPiaristák, ahol gimnáziumot nyitottak.
19. század
1809-ben a franciáktól elszenvedett győri vereség után I. Ferenc magyar király udvarával két hónapig Tatán, a grófi kastélyban tartózkodott. A kastély északi toronyszobájában írta alá1809. október 14-én a Schönbrunni békét.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utolsó szakaszában, Komárom várának közelsége miatt, Tata és környéke jelentős szerepet játszott. 1849 májusának első napjaiban Görgey Artúr fővezér Tóvárosra, a Szarka fogadóba helyezte főhadiszállását, smájus 3-án innen indult Buda ostromára. Klapka György, a komáromi erőd parancsnoka1849. július 25-én Kosztolányi Mór ezredest a 8. gyalog zászlóaljjal, egy huszárezreddel és négy ágyúval az ellenség kezén levő tatai vár elfoglalására küldte. A védők a harmadik ágyúlövés után kinyitották a kaput, és megadták magukat. A foglyokat, a fegyvereket, a lovakat és a postakocsit, melyben megtalálták az osztrákok felvonulási tervét, éjjelKomáromba vitték.
Az 1867-es kiegyezés után megkezdődött Tata és Tóváros nagyarányú városiasodása, kisebb gyárak (cukorgyár, bőrgyár, gőztéglagyár, pokróc-, tarisznya- és szőnyeggyár) építése. Bekapcsolták Tata-Tóvárost a vasúti közlekedésbe, 1883-1884-ben épült meg a Komárommal és Budapesttel összekötő vasútvonal, az állomással. A 19. század második felében Esterházy Miklós gróf a mai Kertváros területén megépítette a lóversenypályát, és meghonosította Tatán az évenkénti rendszeres lóversenyeket. Ezen a pályán az első versenyt, 1886. szeptember 30-án, 3-4 ezer Budapestről és Bécsből érkező vendég nézhette végig. A gróf a lóversenypálya mellett saját költségén, vasúti megállót építettet Tóvároskert néven. Az idomárok egyöntetűen elismerték, hogy az országban a futólovak idomítására legalkalmasabb a „tatai gyep”. 1867 és 1914 között Tatán a legismertebb istállótulajdonosok: Dreher Antal, Esterházy Miklós és Ferenc grófok, Harkányi bárók, Szemere Miklós, Péchy Andor és báró Üchtritz Zsigmond. A lovak mellé az 1860-as évektől olyan híres angol idomárokat szerződtettek, mint Adams Róbert, Beeson János és Alfréd, Maw Vilmos, Hich György, Milne Henrik és Smart Róbert személyében, akik a városban külön angol kolóniát alkottak, sőt anglikán templomuk is volt a várban. Tatán Esterházy Miklós gróf (Caunt Niki) az úgy nevezett Swajtzerey-ból (svájci tehénistállók) alakította ki az 1860-as évektől híresé vált lóistállóit. 1948-ban alondoni olimpiára készülő öttusázók (Hegedűs Frigyes és társai) lovait is itt helyezték el. 1888-ban építették fel a vár-színházat, ahol a lóversenyek idején hangversenyekkel és színházi bemutatókkal szórakoztatták a vendégeket.
20. század
A színházat 1913-ban Esterházy Ferencé, – aki fiát féltette a színésznőktől –, lebontatta. A színház székeit a gimnázium dísztermében helyezték el. A két világháború között a Lovardában gyakran rendeztek választási nagygyűléseket, valamint a Tatára látogató színtársulatok is itt tartották előadásaikat. A második világháború után a Lovardát raktárnak használták, majd 1948-ban az olimpikonok edzőterme volt. Az 1960-as évek közepén a Tatai Állami Gazdaság Lovas iskolát létesített a Lovardában. Esterházy Miklós gróf az ifjúság nevelését is támogatta. A rendházból kiszorult piarista gimnázium elhelyezésére kisgimnáziumot építettet, ami 1892-1911-ig működött a mai Eötvös gimnázium melletti részen, majd az Esterházy uradalom segítségével és állami segéllyel 1911-1912-ben felépült a tataiak régóta kért nyolc osztályos piarista főgimnázium, mai helyén a Tanoda téren. A trianoni békeszerződés után, 1921-ben, IV.Károly király feleségével és minisztereivel október 24-e és 26-a között a tatai Esterházy kastélyban tartózkodott. A két világháború között, a két iker község városiasodása felgyorsult, 1927-ben felavatták az új tóvárosi községházát.
1930-ban átadták a tanulóknak a Szent Imre fiú iskolát, még ebben az évben, a piarista rendházban a konviktust, végül 1943-ban az Új út mellett a Mezőgazdasági népiskolát. 1938-ban, a piarista rendházban Tatai Múzeum kapott helyet. Tata egészségügye 1929-ben indult fejlődésnek. Ekkor a községnek már volt mentőautója, és 1930-ban az Esterházy utca (ma Ady Endre út) 32. számú házban dr. Mike József sebész-főorvos megnyitotta szanatóriumát. A szanatóriumot dr. Karnis József ajánlására a Szent Erzsébet Kórház nevet vette fel. Az 1920-1930-as években a képviselő-testületek ülései a két község egyesítésének vitájától voltak hangosak. Az Esterházy uradalom tiltakozása ellenére végül 1938. június 1-jével Tata és Tóváros közigazgatási egyesítése megtörtént. A Cifra-malom előtti híd mindkét oldalán eltávolították Tata, illetve Tóváros feliratú, a községek határát jelző helység névtáblákat. A belügyminiszter az egyesített nagyközség nevét Tatatóvárosban állapította meg, mely az 1940-es évek elején Tatára változott. A német katonai megszállás után 1944. március 19-étől Tatán is felgyorsultak a zsidó polgárok ellen hozott korlátozó intézkedések. A gettót a Tatai major száz méteres marhaistállójában helyezték el. Ide gyűjtötték össze a Tatán és a környező községekben élő 650 zsidó személyt, akik 1944. június 6-án csendőröktől kísérve gyalog mentek a nagyállomásra, ahol bevagonírozták őket a komáromigyűjtőtáborba. Innét vitték őket az auschwitzi haláltáborba. A második világháború után 38-an tértek csak haza. Tatát 1945 tavaszán sorozatos bombázások után, 1945. március 19-én elfoglalták az orosz csapatok. A nagyközség életében az 1945 utáni évek, bár nagy változásokat hoztak, de a fejlődés, az építkezés csak jóval később indult meg, amikor Tatát várossá nyilvánították. 1954. január 31-énközigazgatási szempontból várossá nyilvánították Tatát, Kazincbarcikát, Keszthelyt, és Oroszlányt, ezekről a városokról utcákat neveztek el Tatán. Ekkor a város lakossága 18205 fő volt.

1985-ben hozzá csatolták Agostyán községet is.